Vagyonkezelő alapítványok létesítését a 2019. évi XIII. tv. tette lehetővé, de ilyen alapítvány létrehozása és működtetése az azzal járó számos előny miatt a mai napig aktuális.

A vagyonkezelő alapítvány lényege, hogy az alapító átad egy bizonyos vagyontömeget az általa létrehozott vagyonkezelő alapítvány számára, mely vagyont, a  vagyonkezelő alapítvány kezeli, és abból az alapító okiratban megjelölt kedvezményezettek számára kifizetéseket teljesít. A ”normál” alapítványokhoz képest jelentős különbség, hogy a vagyonkezelő alapítvány nemcsak kezeli a rábízott vagyont, hanem azzal jövedelmet is termelhet, tehát ezáltal effektíve gazdasági tevékenységet folytathat.

Vagyonkezelő alapítvány számos célra létrehozható.

Egy lehetséges funkció a nagyobb tőkével, és esetleg több céggel  bíró családi vállalkozások számára vagyonkezelő alapítvány kvázi „holding cégként” való létrehozása. Így a különböző családi cégek egységes irányítás alá vonhatóak, és az örökléssel a leszármazók között nem fog felaprózódni a vagyon. Ezen szempont alapján ez a forma igen népszerű Németországban és Ausztriában, mely országokban több ezer jelentős tőkeerővel rendelkező vállalkozáscsoportot irányítanak ilyen vagyonkezelő alapítványok.

Másodlagosan a vagyonkezelői alapítvány egyfajta vagyonvédelmi rendszerként is értékelhető, hiszen az alapító tartozásaira nézve a hitelezők nem indíthatnak végrehajtást a vagyonkezelő alapítvánnyal szemben, az jogilag az alapítótól független vagyonnak minősül.

Végül, de nem utolsó sorban, a vagyonkezelő alapítványokhoz nem elhanyagolható adóelőnyök fűződnek, amik részben azonosak a vagyonkezelő holding társaságéival, részben azonban azt meghaladják. Így a vagyonkezelő alapítvány szolgálhat akár hosszabb távú adótervezés, vagy középtávon tervezett cégértékesítések előtti M&A strukturálás céljait.

Mivel ennek a blogbejegyzésnek nem központi eleme a vagyonkezelő alapítvány adózása, az adóelőnyökre csak röviden utalunk, a teljeskörűség igénye nélkül:

• Az alapító általi vagyonátadás a vagyonkezelő alapítvány részére nem hoz létére adó- és illetékkötelezettséget.
• Az alapító általi tőkekivonás az alapítvány induló vagyona mértékéig adómentes.
• A vagyonkezelő alapítvány által realizált osztalék és árfolyamnyereség adómentes.
• A bejelentett részesedéshez hasonló előnyök a vagyonkezelő alapítvánnyal is elérhetőek.

A vagyonkezelő alapítvány kedvezményezettje érdemi megkötés nélkül bárki lehet, így lehet maga az alapító vagy hozzátartozói is. Így egy családi vagyonkezelő alapítvány esetében nincs akadálya annak, hogy az alapító családja legyen a kedvezményezett, tehát az alapítvány célja praktikusan az lesz, hogy a családi vagyont kezelje, és a család tagjainak kifizetéseket teljesítsen.

Az induló vagyonnak legalább 600.000.000,- Ft-ot el kell érnie, és legalább ekkora vagyont az alapítvány rendelkezésre kell bocsátani a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtását megelőzően. Az alapítvány rendelkezésére bocsátott vagyon állhat ingatlanokból, társasági részesedésekből, bankszámla pénzből, és más konkrétan meghatározható vagyontárgyakból.

A kuratórium a vagyonkezelő alapítvány operatív ügyvezető szerve. A kuratórium főszabály szerint 3 tagú, azonban lehetséges csak egyetlen kurátor kinevezése is, mely ebben az esetben a kuratórium ügykörében jár el. Fontos megengedő szabály, hogy vagyonkezelő alapítvány esetében az alapítvány kedvezményezettjei és közeli hozzátartozói is lehetnek kuratóriumi tagok, és annak sincs akadálya, hogy a kuratóriumban az alapító és hozzátartozói többségben legyenek.

Főszabály szerint a vagyonkezelő alapítványnál 3 tagú felügyelő bizottság működik, ez a funkció azonban kiváltható egy egyszemélyes vagyonellenőrrel. A felügyelő bizottság tevékenységét az alapító számára végzi, és neki számol be. A felügyelő bizottsági tagjai, illetve a vagyonellenőr nem lehet az alapítvány kedvezményezettje, illetve annak közeli hozzátartozója. A vagyonellenőrre további összeférhetetlenségi korlátok vonatkoznak. Tehát, családi vagyonkezelő alapítvány esetében a felügyelő bizottság tagjainak/vagyonfelügyelőnek külső személynek kell lennie. A vagyonellenőr lehet könyvvizsgáló, ügyvéd, ügyvédi iroda, vagy más az alapító okiratban meghatározott felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkező személy.

A fentieken túl állandó könyvvizsgáló megbízása szükséges.

Összefoglalva a fentieket, a minimális személyi feltétel 1 fő kurátor, 1 fő vagyonellenőr és 1 fő könyvvizsgáló.

Az alapító széleskörű kontrol jogokkal rendelkezik a vagyonkezelői alapítvánnyal kapcsolatosan, így többek között:

• meghatározhatja és később módosíthatja az alapító okirat tartalmát, így ezen belül meghatározhatja  a vagyonkezelés elveit, és a kedvezményezettek személyét;
• jóváhagyja a befektetési szabályzatot;
• kinevezheti a kurátort/kuratóriumot, a kuratórium elnökét, a felügyelő bizottsági tagokat illetve a vagyonfelügyelőt, és visszahívhatja ezeket;
• maga is eljárhat kurátorként;
• halála esetére meghatározhatja az alapítói jogok gyakorlójának személyét;
• dönthet az alapítvány megszüntetéséről és végelszámolásáról.

A vagyonkezelő alapítvány nyilvántartását a bíróság végzi, a nyilvántartásba vételi eljárás során a jogi képviselet kötelező. A nyilvántartási vételi kérelem benyújtásáig el kell készíteni az alapítvány alapító okiratát, melyet ügyvéd által ellenjegyzett okiratba, vagy közokiratba kell foglalni. A befektetési szabályzatot szintén célszerű előre elkészíteni, de ez utóbbi 6 hónapon belül is benyújtható.

A befektetési szabályzat tartalmazza az alapítványi vagyont alkotó portfólió meghatározását, a kockázatkezelést, és a befektetések tekintetében alkalmazandó döntéshozatali módot.

A (nem közfeladatot ellátó, tehát normál) vagyonkezelő alapítvány az alapító döntésével megszüntethető, ilyen esetben végelszámolási eljárásnak van helye. A végelszámoló személyéről is az alapító dönthet. A végelszámolás során az alapítót megillető vagyon – az általános alapítványi szabályoktól eltérően – meghaladhatja az alapító által a vagyonkezelő alapítványnak juttatott vagyont, tehát az alapító megkaphatja a vagyonkezelés eredményeképpen létrejövő vagyonnövekményt is.

Amennyiben érdeklődik vagyonkezelő alapítvány létrehozása iránt, adószakértői partnerünkkel együtt készek vagyunk egy ingyenes prezentációt tartani – a COVID járványhelyzet függvényében online vagy személyesen – melyben részletes tájékoztatást adunk a vagyonkezelő alapítvánnyal kapcsolatos jogi és adózási kérdésekről. Elérhetőségünk: Dr. Forgó Zoltán, Forgó, Damjanovic és Társai Ügyvédi Iroda. Tel: 06-1-2140080, e-mail: forgoz@fdlaw.hu.
A jelen blogbejegyzés szerzője Dr. Forgó Zoltán ügyvéd, választottbíró.

Ha szándékunkban áll cégünk eladása, akkor számos olyan feladat merül fel, mellyel foglalkoznunk kell. Először is tisztában kell lennünk a cégünk piaci értékével, kapcsolatba kell lépnünk potenciális vevőkkel, adott esetben indokolt lehet corporate finance tanácsadó bevonására.

Ami sokszor elsikkad, az a jogi folyamatra való felkészülés, ebben szeretne segítséget nyújtani a jelen cikk.

Egy cégeladási tranzakció, onnantól kezdve, hogy már elkezdtünk tárgyalni potenciális vevőkkel, tipikusan az alábbi lépésekből áll:

Ennek megkötése az eladók elemi érdeke, különösen akkor, ha versenytárssal kívánunk tárgyalni az eladásról.

Ha a vevőjelöltünk nem ad árajánlatot, vagy nem olyan árat ad meg, amin szeretnénk értékesíteni a cégünket, nem érdemes továbbvinni a folyamatot. A vevőjelöltnek az árajánlathoz szüksége lehet bizonyos pénzügyi információkra a cégünkről, amit ésszerű körben, a titoktartási megállapodás aláírása után szabad kiadni. Az árajánlat ebben a fázisban általában nem kötelező erejű.

A felek ebben megállapodnak a vételárról, a főbb pénzügyi elemekről, az eladásra kerülő tulajdonrész mértékéről, valamint a tranzakciós folyamatról. A vevők általában kizárólagosságot is kérnek arra, hogy egy meghatározott ideig csak ők tárgyalhassanak a cégvásárlásról, illetve csak ők végezhessenek jogi és pénzügyi átvilágítást. A vevők részéről ez azért fontos, mert ezt követően ők komoly költségeket vállalnak az átvilágítást végző ügyvédi és pénzügyi csapatok megbízásával. A term sheet jellemzően szintén nem bír kötelező erővel, így ha a vevők komoly problémákat tárnak fel az átvilágítás során vagy a felek nem tudnak megállapodni az eladási szerződés részleteiben, még van lehetőség vissza lépni.

Az adásvételi szerződés egy komplex szerződés, mely részletesen tartalmazza a vételár megfizetését, az eladók által nyújtandó szavatossági nyilatkozatokat, és amennyiben releváns, a tranzakció zárásának feltételeit, a zárás folyamatát, valamint az adásvételi szerződés aláírása és a zárás közötti időszakban irányadó együttműködési szabályokat. Általában a vevők jogi tanácsadói készítik az első tervezet. Az adásvételi szerződés tárgyalása sokszor több hetet vesz igénybe, ez teljesen normális.

Sok esetben az adásvételi szerződés aláírását követően egy függő helyzet jön létre, és a tranzakció csak akkor zárul, ha a zárás feltételei bekövetkeznek. Tipikus zárási feltétel a vevő által beszerzendő versenyhivatali engedély, a kulcspozícióban lévő munkavállalókkal új szerződések megkötése, a céltársaság „non-core” vagyontárgyainak leválasztása, illetve a céltársaságnak az eladói cégcsoporttal fennálló szerződései megszüntetése.

A zárás feltételeit a szerződésben meghatározott félnek kell teljesíteni. Amennyiben a zárás feltételei egy konkrét időpontig nem teljesülnek, a tranzakció zárására nem kerül sor, és mindkét fél szabadul a kötelezettségei alól.

A zárás pedig, amennyiben létrejön, a céltársaság részvényeinek, üzletrészeinek átruházását, illetve a vételár záráskor fizetendő részének megfizetését jelenti. A zárással egyidejűleg a vevő jelöltjei kinevezésre kerülnek a céltársaság vezetői tisztségviselő közé, a korábbi tisztségviselőket pedig visszahívják.

Hasznos lehet, az eladási tranzakciót megelőzően a saját cég jogi átvilágítása egy M&A tranzakciókban jártas ügyvédi iroda által. Így az eladási folyamat előtt feltárásra kerülnek azok a problémák, amelyeket minden valószínűséggel a vevő jogászai is észlelni fognak. Ezt követően pedig, lehetőség van a feltárt problémák megoldására, mielőtt a tranzakciós folyamat elindul. Ha a vevők tárják fel a problémát, az vezethet bizalomvesztéshez, vagy az eladó tárgyalási pozíciójának romlásához.

Tapasztalatom szerint viszonylag ritkán kerül sor ilyen formális átvilágításra, de ahol megtörténik, az eladási folyamat általában olajozottabb.

Nem mindegy, hogy milyen tulajdonosi struktúrával vágunk neki az eladásnak. A vevők által preferált, hogy 1, de maximum 2-3 eladó legyen. Több eladó esetén pedig célszerű, hogy az eladók egy vezető tárgyalót bízzanak meg, és az egymás közötti egyezetést házon belül lefolytatják. Ellenkező esetben a tárgyalási folyamat elnehezedik.

Amennyiben esetlegesen munkavállalók, vagy más külső befektetők kisebbségi (1-10%-os) részesedéssel jelen vannak a céltársaságban, ezt érdemes rendezni az eladási folyamatig, azaz célszerű kivásárolni őket.

Típusprobléma, hogy a céltársaság fontos piacain, vagy azok egy részén nem rendelkezik bejegyzett védjeggyel, vagy esetlegesen valamely országban jogvita van különböző hasonló védjegyek jogosultjai között. Mindenképpen ajánlott ezt rendbe tenni az eladás megkezdése előtt, mert súlyos levonásokhoz vezethet a vételárból.

Nagyobb a céltársaság ellen folyó perek komoly akadályt jelenthetnek a társaságunk eladásában. Ami különösen gondot jelenthet: a céltársaság ellen indított jelentős összegű perek, fontos piacon folyó védjegyper, illetve a tagok közötti perek. Fontos, hogy nemcsak a már tényleges folyamatban lévő perek, hanem a fenyegető perek is kockázatosak, azaz ha egy harmadik fél per előtti ügyvédi felszólító levelet küld, az már ilyennek számít. Ezeket is célszerű rendezni az eladási folyamat előtt.

Nem jelent viszont kockázatot az eladási folyamat szempontjából a céltársaság által indított követelés-behajtási ügyek, feltéve, hogy azok nem túlzott számúak, mert abban az esetben a vevő ezt úgy tekintheti, hogy a céltársaság ügyfélköre nem megfelelő minőségű.

Amennyiben a cégcsoportunk egy cégét kívánjuk értékesíteni, a következőkre érdemes figyelemmel lenni. Fontos, hogy az eladásra kerülő cég a cégcsoport többi részéről leválasztott, vagy könnyen leválasztható legyen. Így pl. ha a céltársaságban ténylegesen munkát végző munkavállalók, vezetők egy a cégcsoporton belüli másik cég alkalmazásában állnak, ezt rendezni kell. Ugyanilyen rendezendő kérdés, hogyha a céltársaság nem piaci alapon használja a cégcsoport vagy a tulajdonos tulajdonában álló ingatlanokat. Ilyenkor legalábbis piaci feltételeket tartalmazó bérleti szerződést kell kötni, ami rövid határidővel felmondható. A cégcsoporton belüli szóbeli szerződéseket írásba kell foglalni.

A cégcsoport másik tagjaival fennálló hosszútávú, a céltársaság számára hátrányos szerződést a vevők nem fogják tolerálni. Ugyanakkor nem jelent problémát a piacon könnyen hozzáférhető szolgáltatások, pl. könyvelésnek a cégcsoporton belüli cégtől való igénybevétele, mert ezt az új tulajdonos könnyen ki fogja váltani.

A magyar valóságban gyakran előfordul, hogy a céltársaság számos olyan eszközzel rendelkezik, ami ténylegesen nem szükséges a céltársaság gazdálkodásához, hanem azt ténylegesen a cégtulajdonos használja, pl. balatoni nyaraló, több drága autó. Ezek tulajdonjogi helyzetét a tényleges használattal, és adószabályokkal összhangban célszerű rendezni az eladást folyamat előtt.

Teljesen más a helyzet, de hasonló megoldást igényel, ha a céltársaság rendelkezik olyan vagyontárgyakkal, pl. nagy értékű ingatlan, amelyik effektíve nem szükséges a cég profittermelő tevékenységéhez. Ebben az esetben azért lehet érdemes ezen vagyontárgyakat a cégcsoport egy másik cégébe áttenni, mert könnyen lehet, hogy ezt az eszközt a vevő nem fogja a cégértékelés során olyan értékben figyelembe venni, mint amit az eladó álláspontja szerint ér. Ez az eszköz-leválasztás persze történhet az adásvételi szerződés aláírása és a zárás között is, a zárási feltételek teljesítése körében.

Szintén gyakori típusprobléma, hogy a cégcsoport egy másik tagja által foglalkoztatott alkalmazottak végeznek effektív tevékenységet a céltársaság számára. Ez felvetheti az engedély nélküli munkaerő kölcsönzés megállapításának kockázatát, és komoly bírsághoz vezethet. Ezért a céltársasághoz kell telepíteni a ténylegesen a céltársaság részére munkát végző alkalmazottakat, különösen akkor ha a céltársaságnak ezen alkalmazottakra az eladási tranzakciót követően is szüksége van.

A másik örökzöld téma a vállalkozási, megbízási szerződésnek feltüntetett, bújtatott munkavállalók kérdése. Bár nem néz ki jól a vevők által lebonyolított jogi és adóátvilágításban, a tapasztalat az, hogy ezt a vevők jellemzően tolerálják, tudomásul veszik a magyar valóság részeként. Ugyanakkor, az árazásnál számítani kell rá, hogy a vevő a céltársaság profitabilitását át fogja számolni kifehérített munkaviszonyokat figyelembe véve, és ennek megfelelően ez az ajánlati ár csökkenéséhez vezethet.

Függetlenül attól, hogy eladó oldali átvilágítást történt-e, mindenképpen fel kell készülni a vevő által lebonyolítandó jogi és pénzügyi átvilágításra. A jogi átvilágítás során jellemzően bekérik a cég összes, vagy jelentősebb szerződéseit, átvizsgálják a társasági iratait, ellenőrzik, hogy rendelkezik-e a szükséges engedélyekkel, vannak-e folyamatban lévő vagy fenyegető perei, az ingatlanai, szellemi alkotásai jogi viszonyai rendezettek-e. Egy közepes méretű cégnél ennek az átfutása 3 hét, onnantól kezdve amikor az iratokat átadták a vevőjelölt jogi csapatának.

Ahhoz, hogy ez a folyamat flottul menjen, célszerű az eladói jogi tanácsadóval együttműködve előkészíteni a szükséges iratokat. Amennyiben nincsen, javasolt elkészíteni a céltársaság szerződés-nyilvántartását. Szükséges továbbá átgondolni, hogy melyek azok a szenzitív vagy problémás kérdések, amelyeket az eladó inkább megold, és nem feltár, vagy amelyeket csak egy második körös due diligence vizsgálat során tár fel, amikor a vételi ajánlat már kötelező erejű. Ez különösen releváns, ha a potenciális vevő versenytárs.

Röviden: olyat aki profi, és komoly tapasztalattal rendelkezik a cégeladások terén. Orvosválasztás esetén nyilvánvaló számunkra, hogy a szívműtétünkkel nem a megszokott körzeti orvosunkhoz megyünk, hanem az erre szakosodott szívsebészhez, ugyanez javasolható ebben az esetben is. És itt nem arról van szó, hogy a körzeti orvosunk ne lenne kiváló szakember abban, amit ő csinál, hanem arról, hogy itt másra van szükség, és túl nagy a tét a kísérletezéshez. A másik fontos kérdés, bár az eladási folyamat főtárgyalója rendszerint egy szenior cégeladásban jártas ügyvéd, a tranzakció során számos olyan kérdés felmerül, ami gyorsan kíván más specialista szaktudást, pl., munkajog, ingatlanok, szellemi alkotások, bankjog stb. területén. Ezért érdemes a feladattal olyan ügyvédi irodát megbízni, amely megfelelő mérettel bír, és az M&A szakértelem mellett, rendelkezik szakértelemmel a tranzakcióban felmerülő egyéb kérdések megoldásához is.